Robert Nesta Marley 1945-ben született Jamaica fővárosában, Kingston-ban, Nine miles-ben. Fekete anyától és brit apától származott, így se a fehérek, se a feketék nem fogadták be igazán. Miután Jamaica elnyerte függetlenségét, sok más feketével eggyütt a Trenchtown negyedbe költözött.

Első albuma Coxssone Dott jamaicai producer stúdiójában született meg, hatalmas siker volt, egy nap alatt elfogytak a lemezek. Marley és zenekara (a későbbi Wailers) a haszonnak csak töredékét látta, a gátlástalanan producerek alig fizették őket.

1966-ban elvette Ritát, aki később az I-Threes (a Wailers vokáltriója) tagja lett. Közvetlen ez után elment az Egyesült Államokba hogy pénzt gyüjtsön és saját kiadót nyithasson. Az itt látott borzalmak és a jamaicai feketék helyzetének hatására a hazatérő Marley a Rastafari-hoz fordult. Ez határozta meg a késöbbiekben dalait és dalszövegeit.

Miután kisemmizték a zenekart a jamaicai producerek és fillérekért adták el a dalaikat, egy brit kiadó, az IA Records felkarolta őket. Ekkor kapta a zenekar a Wailers nevet.

Mindeközben az akkori miniszterelnök, Michael Manley baloldali szocialista kormánya és a jobboldali amerika-barát munkáspárt vezetője, Edward Seaga is Marley népszerűségét és meggyőzőerejét használta fel a propaganda-hadjáratában. A békehiszemű énekes akaratlanul is politikai eszközzé vált.

1976 és 78 között Nagy-Britanniában élt egy jamaicai szépségkirálynővel, Cindy Breakspeare-rel, itt dolgozott Exodus című albumán. Ekkor vált világhírűvé.

1978-ban hazatért Jamaicába, ahol segélykoncertet rendezett, "Egy szerelmünk van: a béke" címmel. Célja az volt, hogy végre egységet és békét hozzon a jamaicaiak körében és csituljanak a politikai viszályok. Ezen a koncerten került sor a híres jelenetre mikor a színpadon kezet fog Michael Manley és Edward Seaga, a két nagy politikai vezető. Sajnos a viszályok ettől a szép gesztustól sem igen csitultak.

Bob Hope Roadon lévő házában naponta több mint 4000 emberen segített adományokkal, meleg étellel, kedves szóval. Akinek tanács, vagy csupán barát kellett, azzal éjszakánként órákat beszélgetett.

Nagy álma volt hogy eljuttassa zenéjét az őshazába, Afrikába. Az akkori Dél-Afrikai rezsim nem engedte az országba lázadó dalait, mert úgy érezték veszélyeztetné a hatalmat. 1980-ban mikor Zimbabwe elnyerte szabadságát, Marley volt az egyetlen külföldi előadó.

Nem sokkal eztuán nyilvánosságra hozta betegségét: melanómás volt, ami egy főként európai emberekre jellemző bőrrák. Ezt a hajlamot valószínűleg fehér apjától örökölte. Betegsége ellenére rendületlenül dolgozott, a turnékat nem mondták le.

1980. szeptember 21-én, vasárnap a Central parkban kocogott, mikor rosszul lett és habzó szájjal esett össze. Az orvosi vizsgálat kimutatta hogy a melanóma átterjedt az agyára és a tüdejére. Napjai meg voltak számlálva.

1981. május 21-én volt a temetése, 36 évet élt.Holttestét a Kingston-i stadionban ravatalozták fel; egyik kezében gitárjával, a másikban a Bibliával. Koporsójához tízezrek zarándokoltak el. A szertartás alatt a Wailers játszott, Rita Marley pedig gospeleket énekelt. A gyászbeszédet Edward Seaga miniszterelnök mondta:

zülőhelyén temették el, utolsó útjára is tízezrek kísérték.

A jamaicaiak lelkében örökké élni fog Bob Marley emléke. Születésnapja ma is nemzeti ünnep Jamaicában.

- In memoriam Bob Marley -