Rövidtávú fiziológiai hatások
A cannabisfogyasztás rövidtávú testi tünetei a következők: felgyorsult szívverés, a szemet körülvevő hártyában lévő vékony vérerek megdagadása (véreres szem), kisebb, bizonytalan változások az elektroenkefalográfon (EEG). Gyakran előfordul a szemek és az orrjáratok enyhe szárazsága, a kezdeti fokozott nyálelválasztást követően a száj kiszáradása, a füst beszívása miatti torokirritáció és köhögés, továbbá a vizelési inger gyakoribb jelentkezése. Ritkábban előfordulhat rosszullét, hányás, hasmenés vagy székrekedés is. A cannabis rendszerint étvágygerjesztő hatást vált ki. Nagyon magas dózisok elfogyasztása egyes személyeknél koordinációs zavarokat, ataxiát és reszketést, továbbá mellkasi fájdalmakat, szédülést vagy ájulást eredményezhet. Ha valaki "enyhén túlszívja" magát, annak egyetlen jele, hogy "bealszik", azaz álomba merül. A történelem során még nem dokumentáltak egyetlen cannabis okozta mérgezéses halálesetet sem.
Hosszútávú fiziológiai hatások
A hosszútávú hatásokról még nem áll rendelkezésünkre elegendő információ. Keleti beszámolók szerint (ahol egyes országokban évezredes hagyomány a cannabis fogyasztása) a cannabis (pontosabban a hasis) hosszútávú, mértéktelen fogyasztása komoly légúti, emésztőrendszeri és pszichikai károsodásokhoz vezethet. A mértékletes fogyasztásnak ezzel szemben nincs észrevehető káros hatása. Figyelembe véve, hogy a kender füstje a dohányéhoz hasonlóan számos káros égésterméket, karcinogén anyagot tartalmaz, a dohányzással kapcsolatos figyelmeztetések egy része nagy valószínűséggel itt is érvényes (ráadásul a kender füstje háromszor annyi kátrányt, és egyes karcinogén anyagokból 50 százalékkal többet tartalmaz, mint a dohányfüst). Megjegyzendő, hogy az erős dohányosok napi 20-40 szál cigarettájával szemben a legkeményebb füvesek is csak napi 6-8 szálat szívnak el (bár az is igaz, hogy a slukkokat rendszerint jóval mélyebben és hosszabban tüdőzik le, mint a dohányosok). |